2014. május 27., kedd

5.fejezet-Miért ?

     Sziasztok ! Nagyon de nagyon bocsi hogy nem voltam eddig de a suliváltás elég durva főleg hogy 4 -kor kelek és fél4 -fél 5 közt érek haza . Bár a kifogásokat naphosszat sorolhatnám , de bevallom lusta is voltam és már úgy hiányzott csak tudtam ha elkezdem akkor nem fejezem de és semmi értelme :). De most hogy így majdnem vége a tanévnek megpróbálok sűrűben részt hozni :)                                                                                                                                                                            Puszi : Rebi

                                                        Egy hónap múlva...

(Kendra szemszöge)

Ez az egy hónap úgy telt el mint ha csak pár nap lett volna. Jobban mondva addig míg a drága tanárok be nem jelentették ,hogy vizsgázok mert év közben jöttem . Szóval most gőz erővel tanulok . Ennek az az egy hátránya van hogy kevesebb időm van a haverokra és a szerelmemre . Már majdnem bealudtam a könyv fölött mikor bejött hozzám Max .
-Szia szisza nem lazítasz egy kicsit ?- Nagyon édes volt de ha megbukok mennem kell haza . Az is csoda számba ment ,hogy egyáltalán elengedtek Anyuék most mindent megteszek hogy csak látogatóba menjek haza .
-Édes vagy ,de most a tanulásra kell koncentrálnom .-Sajnáltam mert tudtam ,hogy utcára mennek de nincs rá időm ha nem akarok megbukni semmiből. Nem vagy túl penge 1-2 tantárgyból.
-Hát jó ha nem hát nem.-És elment . Furcsa már nem most kérdezte meg először megyek e de eddig mindig nekiállt győzködni hogy kell annyi pihenés, de most semmi. Ez csak nekem furcsa? Bár lehet ,hogy megunta a folytonos visszautasítást. De akkor miért jött be ? És ami a legjobban furi miért kérdezte meg ha tudja mi a válasz. Mielőtt bármi félreértés lenne , Ö nem az a típus aki nyaggat meg minden ,de ha rákérdez nem szereti ha visszautasítják és itt szerintem ő is biztos volt benne ,hogy bizony nem adom be a derekam. Na mindegy nem kéne ezzel foglalkoznom inkább tanulok.
Pár óra múlva befejeztem a tanulást de nem tudtam elaludni . Én ezt nem értem ha tanulok akkor közbe majdnem elalszok de ha lefekszek nem jön álom a szememre . Max még nem ért haza pedig már éjfél is elmúlt. Aggódok ha sokáig elmarad mindig valami hülyeséget csinál. Ez biztos olyan fiú logika ,hogy ha nincs ott a barátnője vagy rokona mindig nagynak akar tűnni .
Na talán megjött.-Felkeltem és kinéztem az erkélyre-A gyanum beigazolódott csak az a baj , hogy nem egyedül. Két lány kísérte és ölelgette agyon búcsúzóul.Már majdnem negyed órája búcsúzkodtak mikor az egyik csak lekapta a pasimat. EZ MI ???? És ami még inkább zavart NEM tiltakozott ! Átölelte a csajt és valószínűleg visszacsókolt . Ennél a pontnál mentem be és csaptam be az erkély ajtót . Bezártam a szobaajtóm majd az ágyra rogyva sírtam .Hogy teheti ezt ? És miért ? Lehet megunt ? Vagy csak nem voltam elég jó neki ? Ezek a kérdések keringtek a fejembe sírás közben, majd egy kopogás zökkentett ki gondolatmenetemből.
-Ki az -mondtam szipogva
-Mi a baj-hallottam Debi hangját az ajtón kívülről
-....-Nem tudtam megszólalni . Fájt. Úgy éreztem belehalok a fájdalomba. Pedig csak egy hónap .Egy csodás hónap.
-Engedj be ! Kendra mi van ?- Lassan feltápászkodtam majd kinyitottam az ajtót ,De nem csak a nővéremmel találtam szembe magam . Ott állt mögötte Max is.
-Ő nem jöhet be csak te .-Láttam Debin ,hogy nem érti mi a bajom de ha minden igaz megtudja. Majd Maxet néztem valószínűleg arcomon látszott az undor, mert szó szerint majdnem kiestek a szemei úgy bámult . Ahogy ott az ajtóba álltunk éreztem ahogy újabb könnyek gyűlnek a szemembe . Bármi is legyen nekem Ő volt az első nagy szerelem .Berántottam Debit majd becsaptam az ajtót és újabb zokogásba törtem ki most már nővérem karjai közt .
-Kendra de hát mi a baj  és mért nem engeded be Max-et ?-Debi tényleg nem értett  semmit ezért muszáj lesz elmondanom a helyzetet.
-Szó...val az tör...tént...-mondtam szipogva.
-Mi történt ?
-Megcsalt-majd újabb sírógörcsöt kaptam ,de azért felnéztem a nővéremre. Arcára kiültek az érzései: düh, csalódottság.
-Mikor? Hol? Kivel? -a kíváncsiság furdalta az oldalát.
-Most este... Két lánnyal jött haza .... És az egyik megcsókolta.......-A sírásom abbamaradt helyét a dühöm vette át.
-Biztos jól láttad?-Ő se hiszi el. Én se hittem volna ha nem a saját szememmel látom .
-Száz százalékra biztos.Ezért nem engedtem be.- Érzem ahogy fejemben túl sok gondolat kavarog.
A nővérkém is tudta mit érzek hisz vele is volt hasonló csak épp nem kellett nap mint nap néznie annak a fejét akivel legszívesebben soha többet nem találkoznál.De ez az én esetembe nehezen megy mert a mellettem lévő szobában hallgatja a zenét.
-Debi úgy döntöttem leköltözök a vendégszobába holnap.
-Megértelek beszélek majd a fiukkal hogy cuccoljanak le míg te suliba vagy .
-Nagyon köszönöm-nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.Majd fürödtem és lefeküdtem az ágyamba. Nem mondanám hogy aludtam mert ha akarok se tudok ezek után, de a plafont néztem korom sötétben és a jövőmön gondolkodok.